Milyen elkeserítő dolog, hogy rásütjük a bélyeget a másikra. Látunk vagy éppen (legtöbbször) csak hallunk valamit és már véleményt is alkotunk róla. Nem foglalkozván azzal, hogy vajon valós- e a kapott információ. De az, hogy egy kicsit is a dolgok mögé nézzünk már nem megy. Pedig nem tudhatjuk, hogy mit miért tesz a másik, hogy nem épp egy segélykiáltást észlelünk,de persze mikor ezt kellene észrevenni mindenki vak és süket. Holott a legtöbb esetben azoknak akik valamilyen módon megbotránkoztatnak másokat csak egy kézre lenne szükségük akik felsegítik a szakadékból őket. Borzasztó dolog az mikor azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk a legnagyobb bajban. Írd és mondd egyedül… Mit teszünk ilyenkor? Nos lássuk be nincs olyan aki megfelelően tudná kezelni ezt a helyzetet. Van aki az alkoholhoz nyúl. Jönnek a mindennapos lerészegedések, az alkohol hatása alatt elkövetett baklövések. És mi egyre magányosabbak leszünk és még többet iszunk,mert legalább abban a pár órában jobb minden. Vagy épp nem,másnap ritkán emlékszünk rá… És bizony ezeknek az éjszakáknak meg is lesz a következményük. Ami nem biztos, hogy akkor azonnal meg is mutatkozik,de hogy a későbbiekben jelentkezni fog az hétszentség. Nem kapsz meg egy munkát,mert rád fogják, hogy iszákos vagy. Elítélnek, mert ittas állapotban dühkitörésed lesz. Beszélnek a hátad mögött, összesúgva tárgyalják ki mit tettél, de az hogy csak egy pillanatra belegondolnának abba, hogy azok a dolgok amiken te keresztül mentél őket már valószínűleg eltette volna láb alól, az már nem megy. Nem is tudom hogyan lehet helyesen kezelni az efféle támadásokat, hogy meddig kell még a vállunkra mázsás súlyként nehezedő múltunkat cipelni, hogy mikor lesz már az, hogy nem aszerint ítélnek meg amit korábban tettünk. Egy biztos, az élet nem áll meg, és az életet élvezni, élni kell. Történt bármi is mi csak mindig előre és ami legfontosabb emelt fővel haladjunk. Hiszen mi tudjuk, hogy valójában nem rosszak vagyunk, hanem egy igazi hősök akik annyi mindent elbírtak eddig és ezek után csak még többet elfogunk. Mi nem törünk meg soha, mi már megtanultuk, hogy az élet bizony kegyetlen.
Üdv: Paris
Kommentek