Nagyon szeretetéhes ember vagyok, szükségem van arra, hogy érezzem a biztonságot. Elvált szülők gyerekeként nőttem fel, 19 éves voltam mikor anyám is elhagyott minket. Így maradtunk ketten tesómmal. 19 évesen ott álltam az élet ajtajában és nem tudtam mit kezdeni vele, akkor mentem fősulira, ahol mindent a saját költségemen fedeztem. Anyám a kolit sem fizette. Mikor végeztem pár hónapra rá megkértem, hogy hadd mehessek hozzájuk Pestre csak pár hétre míg nem találok magamnak valami munkát. A harmadik estén az utcára raktak. Ott voltam 11kor és néztem magamon körbe-körbe hogy most mit csináljak. Ekkor hívtam fel az egyik barátomat, ő befogadott. Pár hónapig maradtam, aztán hazaköltöztem,mert nem találtam munkát. Itthon a tesómra lettem utalva. Mondanom sem kell,maga volt a pokol. Belekerültem egy rossz kapcsolatba, rendszeresen vertek, folyamatosan kék-zöld foltos voltam, mások előtt is megvertek és csak nézték nem segítettek. Ha ez nem lenne elég még azzal is terrorizált, hogy undorítóan nézek ki, fogyjak le. 65 kiló voltam, nem volt akkor semmi baj az egómmal. De odáig fajult a dolog, hogy nem mertem enni előtte, ha igen akkor pedig kihánytam. Lefogytam. 55kiló voltam. Az egész város azt beszélte, hogy biztosan beteg vagyok, beesett arc stb…
Akkor vetettem ennek véget mikor egyszer ájulásig vert. Hívtam az őrnagyomat, először lehordott minden idióta agyhalottnak, hogy hogy tudtam ezzel a faszival szóba állni, aztán mondta, hogy irány a kórház és a rendőrség. Nem mentem, összeszedtem a cuccaimat és hazaköltöztem. Egy hónapra rá meghalt nagymamám, az őrnagyom (aki igazából már alezredes volt, csak mindig így hívtam) a tesóm főnöke volt, egyből elengedte a szolgálatból bátyámat. Nagyon kötődött mamához. Másik nap meghalt az őrnagyom. Az életem akkor nekem is véget ért, összeomlottam. Most is remegek és sírok, ahogy írom. Elmentem dolgozni,mert nem bírtam otthon ülni egyedül, csak mama járt a fejemben. Aztán hívott tesóm, kérte hogy üljek le, tudtam, hogy óriási baj van. Közölte,hogy Tibu meghalt. Azt ezt követő 20 perc teljesen kiesett, nem emlékszem semmire. A következő emlékem, hogy a nyakamra terítenek egy vizes kendőt. A szomszéd boltos volt akihez átmentem nyugtatót kérni,nem emlékszem erre, de nyilván így volt. Ez volt délután 2körül, hajnal fél3ig dolgoznom kellett….
A temetések is egymást követő nap voltak. A Tibué motoros temetés volt,a temetőnél sokkot kaptam és nem tudtam leszállni a motorról. Ültem és nem mozdult a lábam. A temetésen rosszul lettem ordítva sírtam. A pótapukámat veszítettem el egy jó barátom személyében Akkor tudtam, hogy teljesen magamra maradtam. A temetésről vissza kellett mennem dolgozni. Másnap temettük mamát.
A következő hetekben könyörögtem tesómnak, hogy ne menjen a csajához, ne hagyjon egyedül,mert megőrülök. Egyedül hagyott, akkor új barátot kerestem magamnak, így ismerkedtem meg az édes fehérborral. Minden este részeg voltam, később már a munkahelyen is. Nem volt nehéz, pultosként dolgoztam. Pár hét múlva felmondtam, nem voltam képes dolgozni.
Ami ezek után történt azt majd egy másik alkalommal mesélem el.
Üdv.: Paris
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: