Mi is a félelem valójában,legyőzhető-e ez a rémséges érzés?
Nos vélemény szerint a félelem nem más, mint az önmagunkkal való elégedetlenség. Hiszen gondoljunk csak bele: megrémiszt egy magabiztos embert az egyedüllét esélye? Nem,mivel pontosan tudja, hogy ellenkező szemszögből kell nézni a dolgokat. A tények a következők: a magukban kételkedő embereknek mindig kell valaki, aki mellettük van, akire felkapaszkodhatnak,akitől egyfajta visszaigazolást kaphatnak. Ezzel szemben a magabiztos ember kiélvezi egyedüllétének minden pillanatát. Ha pedig zuhanni kezd akkor nem kezd két kézzel kapálózni a segítő jobbért, hanem szárnyait használván elkezd repülni,mivel Isten megadta mindegyiküknek azt. Csak sokszor félünk használni. Igen,lezuhanhatunk, és akkor mi van?! Fel kell állni, az élet megy tovább, akár tetszik, akár nem. És ha már benne vagyunk akkor dobjuk el félelmeinket. Ám ez borzasztóan nehéz, mert egyszer csak rájövünk, hogy már nem a póktól félünk,hisz az nem valóságos félelem. Idővel már azt szeretnénk, hogy bárcsak ez az apró lény lenne félelmünk legnagyobb tárgya. De nem, hiszen felnőttünk, minden a nyakunkba szakadt. Nehéz megállni a helyünket anyuka ölelő karjai nélkül a világban. Mindenhol egyedül kell helytállni. Emlékeztek még az első önálló ügyintézésetekre? Nekem olyan volt,mint egy rémálom. Utólag visszagondolva persze már csak kacagok rajta,de akkor és ott…
Sokáig én is nagyon fontosnak tartottam, hogy mindig legyen mellettem valaki, aki felkarol, ha elbuktam,de túl gyakran buktam és túl gyakran nem állt mellém senki,így aztán rájöttem, hogy egyedül kell megoldanom a problémáimat,egyedül kell túltennem magam dolgokon.
Most már persze minden flottul megy, vagyis hát majdnem, mert hát ugye kisebb zökkenők mindenhol vannak,de én próbálok erős,magabiztos ember lenni.
Nektek is ezt kívánom, és ne feledjétek: sosem vagytok egyedül, Isten mindig gondot visel ránk, még akkor is,ha nem vesszük észre!
Paris
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: